Így kezdődött a madárlátta kísérleti régészet

Egy kis ízelítő a visegrádi királyi magánkonyhából 2017 nyaráról
Új fába vágom a fejszémet, bár a blogolás régész-történészként nem idegen számomra. Sokan blogolnak, és ezen blogok nagy része foglalkozik gasztronómiával: felkapott téma valljuk be. Történeti blogok, sőt mi több gasztro-blogok is szép számmal akadnak, főként külföldön, de itthon sem újdonság a téma. Amiért mégis úgy döntöttem, hogy billentyűzet elé ülök ezentúl, annak az oka, hogy a főzés mellett a másik nagy szenvedélyem: a kísérleti régészet. Merthogy ez a szakmám és a hobbim is egyszerre.
A kalácsok kisültek, a zsemlék még kelnek a sárospataki sütőházban


Sok helyen elmondtam már, amikor kérdezték, hogy találtam rá a történeti főzésekre: a téma talált énrám. A kutatási területem ugyan az életmód- és mentalitástörténet, de alapvetően textilkutatással és viselettörténettel foglalkozom. Vagyis foglalkoztam eddig, közben meg valahogy belekúszott a mindennapjaimba ez a "fránya" gasztronómia. Aztán valahogy kiforrta magát, és egyszer csak ötödjére, hatodjára álltam a visegrádi királyi konyha vagy a sárospataki sütőház közepén lisztes kézzel, és miközben lelkes barátaimat irányítgattam, a lenvászon konyharuhával mutogatva, rájöttem, hogy  igenis érdemes ezekről a munkákról beszámolni. 
Számoljuk át, hány fazék is kell ma....
Az étel mindenki fantáziáját megfogja, a legkisebb totyogóstól a legidősebb korosztályig. Ezért lehet, hogy a közösségi oldalakon megosztott fotóalbumok után beszámolók jelentek meg az interneten és nyomtatott formában a munkámról, és egyszer csak televíziós és rádióműsorokban találtam magam, a múzeumi szakmai előadások mellett. Úgy gondolom, ezek után érdemes blog formájában is bemutatni, mi is az, amit néhány elkötelezett történész, régész, muzeológus, katonai hagyományőrző és lelkesen csatlakozó laikus évről évre "elkövet" kísérleti régészet címén, velem együtt. Mert itt kell leszögeznem, hogy ezeket bizony nem csak egyedül csinálom, hanem egy nagyon lelkes társasággal. Már nem csak egy- két alkalommal készítünk egy-egy ételt, hanem hónapokat készülünk, eredeti középkori, újkori szövegeket fordítunk, kísérletezünk eredeti történeti helyszíneken, igazi rekonstruált környezetben. Nagy projektebe vágjuk a fejszéinket a tüzelő mellett, és úgy tűnik ez tetszik a közönségnek. És végignézve a sok-sok év fotóit, úgy gondolom, ezt igenis meg kell örökíteni írásban is.
Na, most ezt mind megesszük!

Külföldi történész, régész és hagyományőrző barátaim is inspirálnak, adnak ötleteket és gyakran előremozdítják a fantáziámat, mit is kéne megnézni, kipróbálni, minek is kellene jobban utána járni. Szeretem a diskurzust, így ha Te, kedves olvasó megosztod velem, amit gondolsz, azt is szívesen fogadom. Sosem tudhatja az ember, mi mozgatja meg a fantáziát, mikor lesz egy kérdésből igazi tudományos kutatás. Mert a móka mellett a célom ez is, a kísérleti régészet előmozdítása.
Nemzetközi konyha és ételmustrán is jártunk már!

El kell mondjam, kedves olvasó, nem teljesen tudom mi lesz a blog formája, de egyet biztosan tudok: szeretnék beszámolni ételreceptek elkészítéséről, felfedezésekről, történeti-régészeti adatokról, kísérletekről mindenféle történeti korból, és úgy gondolom az is belefér, hogy a hasonlóan elkötelezett és "szent őrült" barátaim is közzé tegyenek egy-egy eredményt a digitális receptkönyvem oldalain. Sőt, ahogy a történeti korokban, az ételekkel összefüggő események, alapanyagok történetével is megismerkedhetünk.
Fraknón is ettünk, ittunk, jót mulattunk...

Fogadd hát kedves olvasó jó szívvel ezt a kísérletet és a beszámolókat!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések