Sakktábla marcipánból, kétfarkú hableány cukorból – a „fehér arany” története a királyi udvaroktól a régészeti leletekig
Az emberek döntő többsége szereti az édes ízt. A biológia jól ismeri azt a mechanizmust, amely a cukor iránti vágyat kiváltja: a vércukorszint ingadozása, a stressz, a hormonális változások vagy a kimerültség mind fokozhatják az édesség utáni sóvárgást. A 21. században, amikor a cukor gyakorlatilag korlátlanul elérhető, ennek egészségügyi következményei közismertek. De vajon mikor vált a cukor mindennapivá? És mikor lett státuszszimbólum? A középkor Európájában a cukor még ritkaságnak számított. A méz volt az elsődleges édesítőszer. A nádcukor – mint ízesítő – Európában már a középkorban ismert volt, de kezdetben még luxuscikknek számított , és főleg gyógyszerként vagy ritka édességként használták. A 13. századtól már léteztek cukorfinomítók – például Velencében –, de a cukor még a 16. században is inkább presztízstermék volt, mint hétköznapi alapanyag. A 15. század közepétől azonban markáns változás történik: a made...
