A gyors ételek hajnala a történelemben- A croqeu-monsieur és a croque-madame
Egy kis ihlet után eszembe jutott, hogy nagyon egyszerűnek tartott ételeknek sem árt utána járni, mert érdekes kis színes történetek bukkanhatnak föl. Végül is mióta is ismerjük a "gyors étel" fogalmát, és mit is értünk alatta pontosan? Mert átgondolva a dolgokat számomra nem feltétlen egyenlő a "gyors étel" az angol pejoratív értelmű "junk food" kifejezéssel, bár fordítani lehet első körben hirtelen ezt használtam volna. Ha belegondolok, gyors étel, vagyis gyorsan összedobható vagy gyorsan elvihető étel sok minden lehet. Valahogy elsőre az angolszász világból elterjedő modern étkezési kultúrára, hot dogra, hamburgerre, meg a gyerekkoromban igen meglepő élményre gondoltam, amikor a Reszkessetek betörőkben Kevin már az 1990-es években egy mikro-ban készre főzhető bolognai spagettivel ünnepelte a szentestét, ami nálunk akkoriban teljesen újnak számított. Főleg, hogy az első mikrohullámú sütőnket is akkor sikerült megvásárolni (le is kellett cserélni a biztosíték táblát, mert nem bírta a rendszer az új "konyhai eszköz" terhelését....). Szóval igazi nosztalgikus hangulatom támadt a gyűjtögetés közben...
Erre a "jelenségre" az angol nyelvben ott van még a fast food kifejezés, ami szó szerinti fordítás, ez egy kicsit "kellemesebb" fogalom mint a junk változat, nem feltétlen pejoratív, bár az előre gyártott, fagyasztott, félkész, pár perc alatt késszé varázsolható ételeket értem ez alatt is, ami azért valljuk be a tudatos 21. századi emberben felébreszti az egészségtelen étel fogalmát, ami ott csilingel a tudatalattinkban, ha ezekhez az ételekhez érünk az áruházban bevásárláskor... Meg azokat is, amiket az utcán, büfékben, kifőzdékben kaphatok, és nem feltétlen jelenti a 21. században, hogy tele van mesterséges anyagokkal. Az új irányzatoknak hála a "street food" fogalmával, gyakran megjelenik az egészéges, gyakran háztáji, frissen beszerezett alapanyagokból készülő, de gyorsan elkészíthető, vagy megvásárolható "gyors étel", amihez egyszerűen hozzájuthatunk, a rohanó mindennapokban, bár ennek megfelelően, az ára nem biztos, hogy alacsony lesz... Legalábbis Budapesten már egész sok ilyen kezdeményezést lát az ember a belvárosban, ahogy a "főzős" televíziós csatornákon is igen gyakori vendég az ilyesféle irányzat.
Erre a "jelenségre" az angol nyelvben ott van még a fast food kifejezés, ami szó szerinti fordítás, ez egy kicsit "kellemesebb" fogalom mint a junk változat, nem feltétlen pejoratív, bár az előre gyártott, fagyasztott, félkész, pár perc alatt késszé varázsolható ételeket értem ez alatt is, ami azért valljuk be a tudatos 21. századi emberben felébreszti az egészségtelen étel fogalmát, ami ott csilingel a tudatalattinkban, ha ezekhez az ételekhez érünk az áruházban bevásárláskor... Meg azokat is, amiket az utcán, büfékben, kifőzdékben kaphatok, és nem feltétlen jelenti a 21. században, hogy tele van mesterséges anyagokkal. Az új irányzatoknak hála a "street food" fogalmával, gyakran megjelenik az egészéges, gyakran háztáji, frissen beszerezett alapanyagokból készülő, de gyorsan elkészíthető, vagy megvásárolható "gyors étel", amihez egyszerűen hozzájuthatunk, a rohanó mindennapokban, bár ennek megfelelően, az ára nem biztos, hogy alacsony lesz... Legalábbis Budapesten már egész sok ilyen kezdeményezést lát az ember a belvárosban, ahogy a "főzős" televíziós csatornákon is igen gyakori vendég az ilyesféle irányzat.
 |
| Klasszikus 21. századi gyors étel Forrás: Wikipedia |
Na de akkor mi is lehet gyorsan elérhető étel ha korábbra megyünk vissza, és milyen szempontból közelítsünk?
Elkezdtem összegyűjteni pár ételt, ami gyorsan elkészül, akár rendelhető utcán vagy bisztrókban, kifőzdékben és történeti hátterük is van. Aztán rájöttem, hogy igazából ez is egy bejegyzés folyam lesz ,mert végül is jó pár ételféle eszembe jutott, ami belefér ebbe a fogalomba!
Átgondolva egész meglepő összeállítás lett, mert nem mindegyikre gondoltam eddig úgy, mint gyors ételre, pedig végül is az.
Kezdjük egy francia klasszikussal, ami gyors karriert futott be a 20. század elején, és a mai napig töretlen a sikere, nagyon sokféle változattal, akár az egészség jegyében is! Első körben nem feltétlen "gyors ételként" gondoltam rá. Elegánsabbnak érzi az ember, de ha megnézi a történetét, bizony ide illik!
Az 1910-es években járunk Párizs utcáin. A világvárosban hatalmas sugárutakat találunk, ahol felkapott kávéházakba ülhetünk be. Igen, ebben az időben már hölgyek részére is engedélyezett volt többféle kávéház és cukrászda meglátogatása, korántsem csak a férfiak kiváltsága volt már a kávéház. A forgalmas ,egyre növekvő városi forgalomból egy szép, panoráma ablakos bisztróba, kávéházba húzódhatunk be, ahol az étlapról sokféle étel és italból válogathatunk. Ekkor jelenik meg egy szendvicsféle, amit reggelire kaphatunk az italunk mellé, bár meg kell jegyeznünk, hogy igen laktatós lesz az a reggeli étkezés, ha ezt választjuk.
A legenda szerint egy kis "baleset" eredményeképpen született meg ételünk a croque-monsieur. Többféle változatot is olvashat az ember, hogyan is "készült az első ilyen szendvics, merthogy nem másról van szó, mint egy sonkás-sajtos melegszendvicsről. Valamikor a századfordulón a párizsi munkásnegyedben, vagy épp itt már a Boulvard des Capucines-en, vagyis a Kapucinusok sugárútján, az egyik bisztróban a séf az elkészült szendvicseit a fűtőtesten felejtette, aminek hatására a két kenyér közti sonka és sajt megolvadt, a vékony szelet kenyerek pedig megpirultak. A szakács finomnak találta az átmelegedett szendvicset, sőt mi több, érdemesnek arra, hogy egy kis fondorlattal az étlapra is feltegye. A történet egyéb változatai szerint a férfi munkások felejtették reggelijüket meleg helyen, bár hogy innen hogyan jutott el a bisztrókig az egy jó kérdés. Valóban így történt-e azt nem tudjuk bizonyítani, de a Kapucinusok sugárútján hamar elterjedt ez a finom melegszendvics, erre már jó adataink vannak a korszakból.
A név jelentése a "croquer" ropogtat igéből és a "monsieur", vagyis úriember, férfi szavakból állt össze, talán ez is utal arra, hogy urak ették elsőként ezt az ételt. 1918-ban vált igazán híressé, amikor egy regényfolyamba is bekerült, ugyanis Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamában is helyet kapott.
Ha még egy pillanatra visszatérünk a "gyors étel" - egészségtelen étel kérdéskörhöz, akkor megállapíthatjuk, hogy a kérdéses étel gyorsan elkészíthető, bisztrókban, vendéglátóipari egységekben kapható (már a kezdetekkor is ezért készítették), laktató, és valljuk be igen magas a kalóriatartalma. De rendkívül finom és nem attól lesz kissé egészségtelen, mert sok benne a mindenféle szintetikus dolog, de hát a vajas bechamel-mártás, valljuk be nem csökkenti a napi kalóriabevitelünket. Viszont ha tartalmas reggelit szeretnénk enni, akkor az egyik legfinomabb korai típusú melegszendvics-félét választjuk. Tudva a történetét, pedig az ember lecsukott szemmel Párizs egyik kellemes kávéházába is képzelheti magát a ropogtatás közben!
Hogyan készítik az igazi francia verziót? Nos ehhez kell két szelet, édeskés francia szendvics kenyér. Ezt a franciák pain au miel-nek nevezik, mely amolyan átmenet a kenyér és a kalács között a mi magyar fogalmaink szerint, szó szerinti fordításban mézes kenyeret jelent. Itthon is lehet kapni ilyen szeletelt kenyeret (vagy kalácsot), bár inkább nagyobb áruházak polcain, mint pékségben fogunk rábukkanni. Ma gyakran, főként a nemzetközi elterjedés miatt toastkenyérrel szokták készíteni, végül is abból is van édeskésebb változat (de ebből a szempontból én megengedő vagyok, egy igazi francia szakács lehet nem ezt mondaná...)
Tehát a két kenyérszelet közé főtt sonkaszelet kerül, valamilyen keményebb, jellegzetes ízű sajt (Gruyère, emmentáli vagy egyéb sajtféle) kerül bechamel-mártással. Ezt összeállítás után még sütőben megsütöm vagy serpenyőben vajon megfuttatom. Ez az alapreceptünk, de innentől kezdve a változatokat szinte végtelen számban tudom sorolni:
A vajat lábasban megolvasztom, majd hozzáadom a lisztet és jól elkeverem, hogy csomómentes legyen. Ehhez adagolom a tejet, amit szintén elkeverek és miközben hagyom sűrűsödni, hozzákeverem a dijoni mustárt és a szerecsendiót.
A szószt leveszem a tűzről, és a kenyérszeletek felét megkenem a mártással.
A mártásra halmozom a vékonyra vágott sonka szeleteket, majd erre rakom rá a sajtot is.
Rárakom a kész felekre a szendvics másik felét, majd arra is mártást és rajtot rakok.
Elkezdtem összegyűjteni pár ételt, ami gyorsan elkészül, akár rendelhető utcán vagy bisztrókban, kifőzdékben és történeti hátterük is van. Aztán rájöttem, hogy igazából ez is egy bejegyzés folyam lesz ,mert végül is jó pár ételféle eszembe jutott, ami belefér ebbe a fogalomba!
Átgondolva egész meglepő összeállítás lett, mert nem mindegyikre gondoltam eddig úgy, mint gyors ételre, pedig végül is az.
 |
| Egy igazi nyüzsgő világváros a 20. század hajnalán. Boulevard de Capucines a 1916-ban. Forrás: http://www.cpa-bastille91.com/cartes-postales/boulevard-des-capucines/ |
Kezdjük egy francia klasszikussal, ami gyors karriert futott be a 20. század elején, és a mai napig töretlen a sikere, nagyon sokféle változattal, akár az egészség jegyében is! Első körben nem feltétlen "gyors ételként" gondoltam rá. Elegánsabbnak érzi az ember, de ha megnézi a történetét, bizony ide illik!
Az 1910-es években járunk Párizs utcáin. A világvárosban hatalmas sugárutakat találunk, ahol felkapott kávéházakba ülhetünk be. Igen, ebben az időben már hölgyek részére is engedélyezett volt többféle kávéház és cukrászda meglátogatása, korántsem csak a férfiak kiváltsága volt már a kávéház. A forgalmas ,egyre növekvő városi forgalomból egy szép, panoráma ablakos bisztróba, kávéházba húzódhatunk be, ahol az étlapról sokféle étel és italból válogathatunk. Ekkor jelenik meg egy szendvicsféle, amit reggelire kaphatunk az italunk mellé, bár meg kell jegyeznünk, hogy igen laktatós lesz az a reggeli étkezés, ha ezt választjuk.
 |
| A boulevard des Capucines korabeli színezett fotón. Forrás: Wikipédia |
A legenda szerint egy kis "baleset" eredményeképpen született meg ételünk a croque-monsieur. Többféle változatot is olvashat az ember, hogyan is "készült az első ilyen szendvics, merthogy nem másról van szó, mint egy sonkás-sajtos melegszendvicsről. Valamikor a századfordulón a párizsi munkásnegyedben, vagy épp itt már a Boulvard des Capucines-en, vagyis a Kapucinusok sugárútján, az egyik bisztróban a séf az elkészült szendvicseit a fűtőtesten felejtette, aminek hatására a két kenyér közti sonka és sajt megolvadt, a vékony szelet kenyerek pedig megpirultak. A szakács finomnak találta az átmelegedett szendvicset, sőt mi több, érdemesnek arra, hogy egy kis fondorlattal az étlapra is feltegye. A történet egyéb változatai szerint a férfi munkások felejtették reggelijüket meleg helyen, bár hogy innen hogyan jutott el a bisztrókig az egy jó kérdés. Valóban így történt-e azt nem tudjuk bizonyítani, de a Kapucinusok sugárútján hamar elterjedt ez a finom melegszendvics, erre már jó adataink vannak a korszakból.
A név jelentése a "croquer" ropogtat igéből és a "monsieur", vagyis úriember, férfi szavakból állt össze, talán ez is utal arra, hogy urak ették elsőként ezt az ételt. 1918-ban vált igazán híressé, amikor egy regényfolyamba is bekerült, ugyanis Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamában is helyet kapott.
 |
| Pain au miel mézzel csorgatva Forrás: http://www.delices-du-monde.fr/recettes-francaises/10,539/pain-brioche-miel.html |
Ha még egy pillanatra visszatérünk a "gyors étel" - egészségtelen étel kérdéskörhöz, akkor megállapíthatjuk, hogy a kérdéses étel gyorsan elkészíthető, bisztrókban, vendéglátóipari egységekben kapható (már a kezdetekkor is ezért készítették), laktató, és valljuk be igen magas a kalóriatartalma. De rendkívül finom és nem attól lesz kissé egészségtelen, mert sok benne a mindenféle szintetikus dolog, de hát a vajas bechamel-mártás, valljuk be nem csökkenti a napi kalóriabevitelünket. Viszont ha tartalmas reggelit szeretnénk enni, akkor az egyik legfinomabb korai típusú melegszendvics-félét választjuk. Tudva a történetét, pedig az ember lecsukott szemmel Párizs egyik kellemes kávéházába is képzelheti magát a ropogtatás közben!
 |
| A Dôme kávéház Párizsban Forrás: https://www.nlcafe.hu/utazas/20160227/magyar-koltok-irok-kedvenc-parizsi-helyei/ |
Hogyan készítik az igazi francia verziót? Nos ehhez kell két szelet, édeskés francia szendvics kenyér. Ezt a franciák pain au miel-nek nevezik, mely amolyan átmenet a kenyér és a kalács között a mi magyar fogalmaink szerint, szó szerinti fordításban mézes kenyeret jelent. Itthon is lehet kapni ilyen szeletelt kenyeret (vagy kalácsot), bár inkább nagyobb áruházak polcain, mint pékségben fogunk rábukkanni. Ma gyakran, főként a nemzetközi elterjedés miatt toastkenyérrel szokták készíteni, végül is abból is van édeskésebb változat (de ebből a szempontból én megengedő vagyok, egy igazi francia szakács lehet nem ezt mondaná...)
Tehát a két kenyérszelet közé főtt sonkaszelet kerül, valamilyen keményebb, jellegzetes ízű sajt (Gruyère, emmentáli vagy egyéb sajtféle) kerül bechamel-mártással. Ezt összeállítás után még sütőben megsütöm vagy serpenyőben vajon megfuttatom. Ez az alapreceptünk, de innentől kezdve a változatokat szinte végtelen számban tudom sorolni:
- ha kék d’Auvergne sajttal készítem akkor az Croque Auvergnat
- ha tükörtojást teszek a tetejére, akár egy kalapot az az 1960-as években megjelent, és igen ismert "női párja" a Croque Madame
- ha paradicsomot teszek bele, akkor Croque Provancal-t kapok, vagyis a provance-i változatot
- ha füstölt lacazzal bolondítom, az a Croque Norvégian
- a gall változat a Croque gallois, mely cheddar szósszal készül, amivel nyakon öntik a szendvicset
- és még sok más változatot is talál az ember az internet világában...
Nézzük az elkészítést:
Hozzávalók (két croque-monsieur és egy croque-madame "részére"):
Hozzávalók (két croque-monsieur és egy croque-madame "részére"):
- 6 szelet szeletelt kenyér (én bevallom barna kenyeret használtam most)
- reszelt vagy lapra vágott keményebb sajt (én most reszelt ementálit használtam)
- 6-8 szelet vékonyra vágott sonkaféle (én főtt karajszeleteket választottam)
- 2 kanál liszt
- 2 kanál vaj
- 2 kanál tej
- csipet szerecsendió
- egy kis kanál dijoni mustár
Tehát a kenyérszeleteket megpirítom, majd kiteszem, hogy összeállíthassam a szendvicseket. Érdemes előre kikészíteni minden hozzávalót, hogy gyorsan kész legyünk. Már csak azért is, mert a kenyérszeleteket megkenem a szósszal, én pedig nem szeretem túlzottan eláztatni. Többek között ezért is pirítom meg előre a szeleteket.
 |
| Pirított kenyérszeletek, az előkészített vajjal |
 |
| A sűrűsödő bechamel-mártás |
 |
| A bechamellel megkent kenyerek |
A mártásra halmozom a vékonyra vágott sonka szeleteket, majd erre rakom rá a sajtot is.
 |
| Sonkaszeletek a sajttal |
 |
| Az előkészített croque-monsieur-k |
Én most a sütős változatot választottam, de vajon megfuttatva is meg lehet pirítani a szendvicseket.
 |
| A kész croque-monseur-k |
Közben pedig megsütöm a tojást, melyet a harmadik szendvics tetejére teszek, így nem fog a két úriemberem árválkodni és csatlakozik egy hölgy is a társasághoz.
 |
| A croque-madame kalappal a fején |
Jó étvágyat kívánok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése